Baseball & dopping I. rész – A-Roid HR 660+

írása odakint témában -

Több részes sorozat írásába kezdek a baseball és a dopping kapcsolatáról. Mert három hete már, hogy…

2015. május 1-én, pénteken, a Yanks slugger Alex Rodriguez megütötte pinch hitterként az első, 21 éves pályafutásának pedig a 660. home runját. Nem is akárhol: a Red Sox elleni meccsükön a Fenwayben. Az ősi rivális otthonában érte utol a HR-örökranglista negyedik helyezettjét, Willie Mayst.

Maga A NAGYBETŰS baseballtörténelmi pillanat.

A videón jól hallható erről a közönség véleménye: zúg a búúú!

Azért utálják ennyire, ment jenki? Nem. A Fenway közönsége tavaly felállva tapsolta a Kapitányt az utolsó meccsein, és zúgott a Jeter-Jeter kórus. Bostonban. Egy jenkinek.

De akkor miért utálják ennyire a baseballsztárt, akinél csak három MLB-játékos ütött több home runt? És az a három: Barry Bonds*, Hank Aaron és Babe Ruth. Mögöttük negyediknek lenni nagyon-nagyon (nagyon-nagyon) kevesek kiváltsága. (Akkor kettejüké. Még egy home run, és egyedül követi őket. Azóta megtörtént, de nem ez a lényeg. Ezek csak számok.)

Miért utálja őt mindenki?

Kivéve persze a Yankees-drukkereket, akik az idei, meglepően jó szezonstartja után mintha megbocsátottak volna neki mindent. A mi kutyánk kölyke.

Mivel az egyszeri szurkoló memóriája pont olyan rövid, mint a prédikáció a hosszú kolbász előtt, kicsit beletúrtam a Play ball! archívumába, hogy segítsek emlékezni.

2013. február 10-én költöztünk a Facebookra a napi rövid hírekkel, akkor indult a Play Ball – Baseball Newz FB-oldal. Azóta több mint 9000 rövidhír jelent meg ott. (Dzsís!) A legeslegelső nap egyik cikke ez volt:

The Downfall of Alex Rodriguez

A-Rod bukása. Pont.

A cikk folytatása

Arbitrációról dióhéjban

írása odakint témában -

130306-arbitartion

Azt mindannyian tudjuk, hogy az MLB-ben (és minden egyéb sportág esetén) hogyan zajlik a holtidény a szabadügynökök esetében: tárgyalnak a kérőkkel, majd kiválasztják az új csapatukat. Az MLB-ben legalább 6 év szolgálati idő kell, hogy valaki szabadügynök lehessen (meg persze az, hogy ne legyen érvényben lévő szerződése a következő idényre), aki ezt a számot még nem érte el, nem válthat klubot, marad a klubja irányítása alatt.

Pár kivételtől eltekintve ezek a játékosok nem rendelkeznek hosszú távú szerződésekkel, hanem évente írnak alá új szerződéseket a klubjaikkal, kisebb vagy nagyobb fizetésért. Azok a játékosok, akiknek van már legalább 3 év szolgálati idejük*, jogosultak ún. arbitrációra, mely biztosítja, hogy a minimumfizetés többszörösét vihessék haza.

* És még kb. 20 olyan játékos, aki közel van a 3 éves szolgálati időhöz, ugyanis a 2 és 3 év közötti játékosokat szolgálati idejük szerint csökkenő sorrendbe rakják és a felső 22%-ba eső játékosok szintén megkapják a lehetőséget az arbitrációra. Őket hívják Super Two játékosoknak.

A folyamat két fontos állomása a kívánt fizetés megnevezése januárban (mind klub, mind játékos részéről), majd februárban egy független bizottság előtt a megjelölt fizetés kiharcolása. E két dátumtól függetlenül a két fél a teljes holtszezon során tartja a kapcsolatot és igyekeznek megegyezni, elkerülve, hogy meg kelljen jelenni az említett bizottság előtt.

A cikk folytatása