Baseball & dopping I. rész – A-Roid HR 660+

írása odakint témában -

Több részes sorozat írásába kezdek a baseball és a dopping kapcsolatáról. Mert három hete már, hogy…

2015. május 1-én, pénteken, a Yanks slugger Alex Rodriguez megütötte pinch hitterként az első, 21 éves pályafutásának pedig a 660. home runját. Nem is akárhol: a Red Sox elleni meccsükön a Fenwayben. Az ősi rivális otthonában érte utol a HR-örökranglista negyedik helyezettjét, Willie Mayst.

Maga A NAGYBETŰS baseballtörténelmi pillanat.

A videón jól hallható erről a közönség véleménye: zúg a búúú!

Azért utálják ennyire, ment jenki? Nem. A Fenway közönsége tavaly felállva tapsolta a Kapitányt az utolsó meccsein, és zúgott a Jeter-Jeter kórus. Bostonban. Egy jenkinek.

De akkor miért utálják ennyire a baseballsztárt, akinél csak három MLB-játékos ütött több home runt? És az a három: Barry Bonds*, Hank Aaron és Babe Ruth. Mögöttük negyediknek lenni nagyon-nagyon (nagyon-nagyon) kevesek kiváltsága. (Akkor kettejüké. Még egy home run, és egyedül követi őket. Azóta megtörtént, de nem ez a lényeg. Ezek csak számok.)

Miért utálja őt mindenki?

Kivéve persze a Yankees-drukkereket, akik az idei, meglepően jó szezonstartja után mintha megbocsátottak volna neki mindent. A mi kutyánk kölyke.

Mivel az egyszeri szurkoló memóriája pont olyan rövid, mint a prédikáció a hosszú kolbász előtt, kicsit beletúrtam a Play ball! archívumába, hogy segítsek emlékezni.

2013. február 10-én költöztünk a Facebookra a napi rövid hírekkel, akkor indult a Play Ball – Baseball Newz FB-oldal. Azóta több mint 9000 rövidhír jelent meg ott. (Dzsís!) A legeslegelső nap egyik cikke ez volt:

The Downfall of Alex Rodriguez

A-Rod bukása. Pont.

A cikk folytatása

Sajtószemle – a Bartman-incidens

írása odakint témában -

1505080-bartman

Maka a Hosszabításon egy 12 évvel ezelőtti sztorit idéz fel, amikor egy néző “belenyúlt” a meccsbe:

Sportbotrányok IV. – A Steve Bartman-eset

“Magyarországon körülbelül 30 embert ismerek, aki hozzám hasonló rajongással érdeklődik a baseball iránt. Nem csoda tehát, ha így hangzik a kedvenc találós kérdésem, amit a sporthoz annyira nem közel álló emberektől szoktam kérdezni:

Szerinted melyik történt hamarabb: a Titanic elsüllyedése vagy a Chicago Cubs baseballcsapatának utolsó bajnoki győzelme?

Aztán segítségként elmondom, hogy a Titanic 1912-ben csapódott jéghegynek. De nem segítek. Mert a Cubbies utoljára 1908-ban nyert World Series-t. 107 éve.

Ennyi idő alatt persze jó adag balszerencse kell történjen egy csapattal, hogy ne üljön újra a trónra, legyen szó bármilyen sportágról. A Cubsnak persze megvolt a lehetősége. 1929-től 1938-ig három évente (’29, ’32, ’35, ’38) mindig ott voltak a World Seriesben, ahol aztán mind a négyszer el is véreztek. Az 1945-ös döntőben aztán végérvényesen ráragadt az átok a csapatra, amikor is a negyedik találkozón a tulajdonos PK Wrigley kidobatta a nézőtér soraiból Billy Sianis-t, illetve az úr kecskéjét, mivel hiába vett jegyet az állatnak is, több néző is panaszkodott a kellemetlen szagokra. Sianis a következőket morogta: “A Cubs soha többet nem fog nyerni.” Természetesen a chicagói csapat elvesztette a találkozót, ahogy aztán a szériát is, azóta pedig nem sikerült visszajutniuk a World Seriesbe. Az átok valósággá vált.”

A cikk folytatását olvasd el az Eurosport blogján, a Hosszabításon:

Sportbotrányok IV. – A Steve Bartman-eset

A cikk folytatása

WS a magyar sajtóban

írása odakint témában -

A World Series azért olyan kaliberű esemény, ami még a baseball ellen beoltott magyar sajtó ingerküszöbét is eléri. Nézzük, hol jelentek meg írások róla!

131104-beltran

A legnagyobb meglepetés a Galamuson fogad minket. Már tavaly is írtak a World Seriesről, és idén is többrészes sorozatban foglalkoztak a BoSox-Cards döntővel:

Október 23-án helyi idő szerint este 8 óra 7 perckor a bostoni Fenway Parkban kezdetét vette az idei baseball-szezon döntője. A döntőt ebben az évben az American League győztese, a bostoni Red Sox a National League győztesével, a St. Louis Cardinals csapatával játssza. Addig küzdenek egymással, amíg az egyikük el nem éri a negyedig győzelmet.

Ebben az évben elmarad a Galamus napi szintű tudósítása*. Mivel az ESPN beszüntette európai sportközvetítéseit, ha akarnám, sem tudnám végigkövetni a meccseket. Maradna az internet, ami egyre jobb grafikus közvetítést ad, de ezúttal ott is elmarad a szurkolás.

Hanák András öt részes cikksorozatát itt találod:

A világ baseballdöntője – 2013

A világ baseballdöntője – 2013: Cardinals – Red Sox 2–2

A világ baseballdöntője – 2013: Cardinals–Red Sox 2 –3

Breaking News – a Red Sox a „világbajnok”

Búcsú a baseballtól

+++

A cikk folytatása

Mai Népszabi

írása hírek témában -

Vida Peti írása a mai Népszabadságban:

Baseball: az idegen test?

Tulajdonképpen örömmel olvastuk Havannai embereink című kedves cikküket a baseballról. Többek között azért is, mert viszonylag ritkán kapunk elfogulatlan, őszinte visszajelzést, miként látja egy külsős a “mi sportunkat”.

Ennek köszönhetően rájöttünk, hogy az érdeklődők több információt érdemelnek a játékról, illetve azokról a körülményekről, ahogyan a baseball és a softball lekerült az olimpia programjáról. A baseball a drukkereknek izgalmas és a látszat ellenére pörgős, szórakoztató, a játékosok részéről pedig kimondottan fizikai teljesítményt és szellemi frissességet, gyors döntést igénylő sportág. De ezt csak azok tudják, akik nem hírből ismerik ezt a sportot, hanem rendszeresen űzik vagy ismerik a szabályait. Magyarországon 1992 óta létezik a szövetség, amely jelenleg közel félezer igazolt baseball- és softballjátékost számlál.

Mi, akik a magyar baseballt és softballt szervezzük, játszszuk, továbbá igen sokat áldozunk érte mind a szabadidőnkből, mind a zsebünkből, igen sértőnek és elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, amelyet prominens hazai sportvezetőink nyilatkoztak a két sportág olimpiai programról való levétele kapcsán. Engedjék meg, hogy a két rövid nyilatkozatot itt megismételjük:

A cikk folytatása