Arbitrációról dióhéjban

írása odakint témában -

130306-arbitartion

Azt mindannyian tudjuk, hogy az MLB-ben (és minden egyéb sportág esetén) hogyan zajlik a holtidény a szabadügynökök esetében: tárgyalnak a kérőkkel, majd kiválasztják az új csapatukat. Az MLB-ben legalább 6 év szolgálati idő kell, hogy valaki szabadügynök lehessen (meg persze az, hogy ne legyen érvényben lévő szerződése a következő idényre), aki ezt a számot még nem érte el, nem válthat klubot, marad a klubja irányítása alatt.

Pár kivételtől eltekintve ezek a játékosok nem rendelkeznek hosszú távú szerződésekkel, hanem évente írnak alá új szerződéseket a klubjaikkal, kisebb vagy nagyobb fizetésért. Azok a játékosok, akiknek van már legalább 3 év szolgálati idejük*, jogosultak ún. arbitrációra, mely biztosítja, hogy a minimumfizetés többszörösét vihessék haza.

* És még kb. 20 olyan játékos, aki közel van a 3 éves szolgálati időhöz, ugyanis a 2 és 3 év közötti játékosokat szolgálati idejük szerint csökkenő sorrendbe rakják és a felső 22%-ba eső játékosok szintén megkapják a lehetőséget az arbitrációra. Őket hívják Super Two játékosoknak.

A folyamat két fontos állomása a kívánt fizetés megnevezése januárban (mind klub, mind játékos részéről), majd februárban egy független bizottság előtt a megjelölt fizetés kiharcolása. E két dátumtól függetlenül a két fél a teljes holtszezon során tartja a kapcsolatot és igyekeznek megegyezni, elkerülve, hogy meg kelljen jelenni az említett bizottság előtt.

A cikk folytatása