MLB – 76. játéknap, péntek

írása odakint témában -

Kompakt beszámoló, mai szerző: roboter

A-Rod 3000. H, két grand slam, rengeteg strike out és home run, és egy kismókus.

+++

DET@NYY 2:7 (0-1)

A-Rod nem sokat cécózott, az elsőben az első ütéshez állásából Verlander első dobását kivágta a nézők közé középre.

Karrierje 3000. ütése stílszerűen home run lett – no. 667. Ahogy azt a beharangozóban is írtam, az élet egy hollywoodi forgatókönyv: A háromezres klub

Didi és Gardner is hazafutást ütöttek a hat pontot begyűjtő Verlanderről, míg a nyolc innget végigdobó Warrenről csak a másodikban találtak két pontot a detroitiak.

A történelmi labdát a baseball egyik leghíresebb nézője gyűjtötte be, a több mint nyolcezer(!) labdát elkapó Zack Hample, aki természetesen semmi pénzért nem adja vissza. Wiki a nótórius labdavadászról.

És hiába van tele a Yankees-történelem jobbnál jobb ütőjátékosokkal, Jeter után A-Rod mindössze a második játékos, aki hajszálcsíkosban ütötte meg a háromezrediket.

A cikk folytatása

A háromezres klub

írása odakint témában -

150619-3000-hit-club

A Baseball-Reference szerint eddig 18 és fél ezer játékos lépett pályára a major baseball történetében. Közülük huszonnyolcan ütöttek pályafutásuk során 3000 hitet. Ez az összes játékos nem egészen 0,15 százaléka. Nagyon, nagyon zártkörű klub.

Ebbe az elit társaságba kopogott be minap Alex Rodriguez.

Hogy miért olyan nehéz háromezer ütésig jutni? Kis matek:

Egy átlagos baseballjátékos karrierje jó, ha 10 évig tart, és jó, ha évente 40-50 hitig jut, szóval a nagy többség nem hogy ezerig, de ötszázig se nagyon jut el a pályafutása során.

Egy jobb játékos évente 100-120 hitet üt, és ha húzza 15 évig, bekerülhet az örökranglista első ezer helyezettje közé, amihez most 1177 H kell.

Egy igazán jó játékos évente 150-nél is több ütést ér el, szóval már csak 20 évig kell ezen a szinten játszania, és tuti a 3000.

Így már ugye világos, miért olyan nagy kunszt a háromezres klubba bekerülni?

A cikk folytatása

Baseball & dopping I. rész – A-Roid HR 660+

írása odakint témában -

Több részes sorozat írásába kezdek a baseball és a dopping kapcsolatáról. Mert három hete már, hogy…

2015. május 1-én, pénteken, a Yanks slugger Alex Rodriguez megütötte pinch hitterként az első, 21 éves pályafutásának pedig a 660. home runját. Nem is akárhol: a Red Sox elleni meccsükön a Fenwayben. Az ősi rivális otthonában érte utol a HR-örökranglista negyedik helyezettjét, Willie Mayst.

Maga A NAGYBETŰS baseballtörténelmi pillanat.

A videón jól hallható erről a közönség véleménye: zúg a búúú!

Azért utálják ennyire, ment jenki? Nem. A Fenway közönsége tavaly felállva tapsolta a Kapitányt az utolsó meccsein, és zúgott a Jeter-Jeter kórus. Bostonban. Egy jenkinek.

De akkor miért utálják ennyire a baseballsztárt, akinél csak három MLB-játékos ütött több home runt? És az a három: Barry Bonds*, Hank Aaron és Babe Ruth. Mögöttük negyediknek lenni nagyon-nagyon (nagyon-nagyon) kevesek kiváltsága. (Akkor kettejüké. Még egy home run, és egyedül követi őket. Azóta megtörtént, de nem ez a lényeg. Ezek csak számok.)

Miért utálja őt mindenki?

Kivéve persze a Yankees-drukkereket, akik az idei, meglepően jó szezonstartja után mintha megbocsátottak volna neki mindent. A mi kutyánk kölyke.

Mivel az egyszeri szurkoló memóriája pont olyan rövid, mint a prédikáció a hosszú kolbász előtt, kicsit beletúrtam a Play ball! archívumába, hogy segítsek emlékezni.

2013. február 10-én költöztünk a Facebookra a napi rövid hírekkel, akkor indult a Play Ball – Baseball Newz FB-oldal. Azóta több mint 9000 rövidhír jelent meg ott. (Dzsís!) A legeslegelső nap egyik cikke ez volt:

The Downfall of Alex Rodriguez

A-Rod bukása. Pont.

A cikk folytatása