Őszi sztori, de csak most tudtam befejezni.
Ez az új szóösszetétel valószínűleg sem a fociban, sem a baseballban nem fog meghonosodni, ugyanis csak arról van itt nagyban szó, hogy két serdülőcsapat — Jánossomorja és Lesenceistvánd — egy torna erejéig összekovácsolta ifjoncait. A helyszín: Bratislava, bár akárhogy is erőlködnek, nekünk már csak Pozsony marad Priorral, 22 stoplis csukával no meg egy kis krowkával.
Egyre érdekesebb helyeken bukkanhatunk baseball témájú cikkekre, ha már a hazai mainstream média nagy ívben… A tegnapi Helyi Téma és Deluxe cikkek után ma a Caboodle.hu-t szemlézzük. A magát “A magyar portál”-nak nevező oldal angolul ad elég széles körű tájékoztatást a honi — főleg pesti — helyzetről. A Chew.hu kajablog és a Pestiside nagytesóján pöpecül böngészhetőek a pesti helyszínek, aktuális rendezvények és események, van fórumuk és aprórovatuk, és kategorizálják a főbb híreket is.
Nos ide, a sportrovatba fért bele egy hónapja egy kisebb írás a magyar baseballról a bajnoki döntő negyedik meccse után. A cikk angol nyelvű és erre olvasható:
» Hungary’s 2006 baseball championships underway
A linkért köszönet Becherpignek, a cikk fotósának.
Múlt hétvégén került lejátszásra a tavalyi ezüstérmes és a bronzérmes halasztott meccse. A halasztásra azért került sor, mert eredetileg az U21 EB idejére sikerült a mérkőzést kiírni. Szerencsére mindkét csapat érintve volt az eseményben, így a VJB segítsége nélkül is sikerült megegyezni az új időpontban. Viszont a meccs előtti héten nem hivatalosan kiderült, hogy a VJB 2 pontot levon az „ál” sportorvosikkal fellépő Szentendrétől, így hiába verte meg a Nagykanizsa csapatait minden ízben az idén, ez a helyezéseket nem befolyásolta. Ezen felbuzdulva Gondi „óvunk” Zoltán fel is hívta a Szentendrét, hogy mivel nincs tétje a meccsnek, akkor ők már nem is utaznának. Természetesen a Szentendre játszani akart, hisz egyébként sem a helyezések és a nagy prémiumok miatt lépnek pályára, ellentétben a Kanizsával, akik dámában vagy sakkban is szívesen lejátszanák a meccseket, ha ők győznének végül.
Ezek után el is érkezett a meccs napja, a két csapat rendben megjelent, ellentétben a bírókkal. Az előzetes egyeztetés szerint Moki és Bata Jani (Pippi) érkezésére számíthattunk az Óbudából. A kanizsai csapat 10 (!!!) perc várakozás után kijelentette, hogy ők nem várnak, mert rengeteget utaztak (vaslogika), annak ellenére hogy Ju, az edzőjük mindenáron játszani akart. Végül kb. 20 perc várakozás után megérkezett Moki és Bata Jani, mindketten rövid gatyában, bár Pippi félmegoldásként kék inget azért vett fel.
Vasárnap rangadóra került sor Nagykanizsán, az eddig veretlen Óbuda Brick Factory csapata látogatott el a nagyobbik kanizsai csapathoz, az Ants-hez. A mérkőzés egykor kezdődött méltatlanul kevés néző szeme láttára. Annyira kevés néző volt, hogy szinte nem is volt kint senki. Pedig ez azért komoly derbi volt. Nézzük, mi is történt…
Mint minden meccsen, most is hazai csapat kezdte a védekezést. A dombon az U21 nagy reménysége Daróczi „Gida” János állt, és jól is kezdett. Két K, majd egy grond out, közben egy sétával, de semmi komoly. Gyors csere, jöhetett a hazai gárda támadni. Az alaphangot Hajdú „Ceti” László egy remekbeszabott duplával adta meg, amit Perényi tökéletes pöcije követett, majd egy lopás, és rögtön futó a kettesen, hármason. Barbalics is hittel kezdett, amiből egy Hangya-pont született. Egy Roberto hiba után pedig még egy, aki a lopást próbálta megakadályozni, de dobása kicsit magasra sikeredett, így Perényi Ádám simán roboghatott a hazai bázisra. Aztán a dobóként kezdő Zalabai „Zsoba” Zsolt rendezte sorait, több pontot már nem engedélyezett. Az állás ekkor így 2:0 volt.
A tegnapi napon került sor a kinti meccs visszavágójára, amelyet 6:4-re nyert az Apollo. A Szentendre helyzetét nehezítette, hogy a pozsonyiak elnézték az időpontot, így 11 helyett délután 3-ra készültek. A 9-0 helyett arra szavazott a csapat, hogy lejátsza a meccset, ez az árnyékban 35 fokot figyelembe véve rossz döntés volt. Mire fél 3 után el tudtuk kezdeni a játékot, a szentendrei csapat nagy része megfőtt. Mind ütésben, mind védekezésben hibák sorát vétette. Az első 2 inningben plö 6 strike outot dobott az Apollo. Közben meg a pozsonyiak folyamatosan ütöttek, míg a Szentendre csak hibákból tudott pontot szerezni. Egyedül Németh “Gazsi” bírt egyenletesen ütni, de mivel nem voltak társai, ezért sok pontot nem sikerült csinálni. A hetedikben Fujiwara-t Gyurcsek váltotta a dombon — ekkor 3-7 volt az állás — és ez utólag remek döntésnek bizonyult.
Gyurcsek egy pontot engedélyezett csak, míg Fujiwara a kettesen bravúrok sorát mutatta be. Közben hibákból ismét sikerült pár pontott szereznie a Szentendrének. A 9. inning elején 5-8 volt az állás. Eddigre már erős kiszáradásos, gutaütéses tüneteket mutatott a Szentendre, és az Apollo játékosai sem voltak valami jó állapotban. A szlovákok második dobója már kifejezetten indiszponált volt. Fujiwara-t, azaz Jozót el is sétáltatta volna, ha a 4. ballt nem mondja a bíró úr strikenak, amitől — japán embertől furcsa módon — Jozó elvesztette a türelmét, és a következő fej feletti lasztira rálengetett, és strike out lett a sima séta helyett. Majd Nikolits ütött egy erőset a shortstop felé, de ezt is megoldották. 9. inning, 2 out, futó sehol, 8-5 oda. Reménytelennek tűnt a helyzet.
Eszem ágában sincs Lecsó barátomat túlfényezni, igazából bármelyikőnkkel megtörténhetett volna :) Meg hát mégiscsak a magyar bajnokság másodosztályának egyik nem igazán rangadó mérkőzésén történt a dolog… Azért csak érdemel egy posztot, már csak abból a célból is, hogy hátha sikerül felpiszkálni néhány régi motoros emlékezetét, és néhány érdekes sztorit előkotorni a grand slam-ekkel kapcsolatban. Szóval az történt, hogy a hétvégén — egyébként az hétvégi meccsek közül egyedüliként — lejátszott Nemesvámos Tigers — Szentendre Outsiders mérkőzésen Nagy László 2 grand slam-et csapott. Teljesítményének fényét fokozza az a tény, hogy ezt ráadásul különböző dobók ellen sikerült elérnie. Szép volt Lecsó!
Lecsó éppen nem grand slam-et üt
Ismét sűrű volt a program a hétvégén. Szerencsére az időjárás meg sem közelítette a jóslatokat, így lehetőségem volt itt-ott belekukkantani az eseményekbe. Szombaton és vasárnap is két-két mérkőzésen voltam jelen. Kezdődött minden szombaton, 11-től Szentendrén játszottak a szentendrei lányok a nagykanizsai lányok ellen duplameccset, amiből az első felvonást tekintettem meg. Örömmel konstatáltam, hogy a Sleepwalkers hölgytagjai ugyanolyan lelkesedéssel játszanak, mint a szezon elején, ráadásul egyre jobbak. Persze van még hova fejlődniük, de az eddig látottak jó utat jeleznek. Persze azért Sárát még nem tudták ütni, de ez nem meglepetés, jobb csapatoknak sem nagyon megy ez. Viszont csak 12 pontot kaptak, ami nem rossz, ráadásul 9-et szereztek is, így az első meccs kifejezetten izgalmas is volt. Azt már csak a baseballfan.hu-n láttam, hogy a második meccsen már nem sikerült ilyen szoros meccset játszaniuk, gondolom kicsit elfáradhattak, vagy a Kanizsa keményített be ennyire. Egy óra körül viszont Óbudára indultam, ahol a hétvége rangadóját játszották. A mérkőzés előtt mind a hazai Óbuda Brick Factory, mind ellenfelük, a Nagykanizsa Ants csapata veretlenül állt a táblázat élén, így várható volt, hogy valamelyik csapat sorozata megszakad.
Hétvégén örökrangadót rendeztek a magyar bajnokságban. Igaz, most nem egy klasszikus Óbuda — Szentendre vagy Szentendre — Nagykanizsa mérkőzés volt, hanem egy Astros — Ants mérkőzés. Hogy ez nem is nagy derbi? Dehogynem! A softball bajnokság legnagyobb meccse! Vasárnap a szentendrei pályán adott egymásnak randevút a magyar softball két legmeghatározóbb csapata, az idén új néven induló Hungarian Astros és a Röntgen Kanizsa Ants. Az elején az idő kegyes volt a csapatokhoz, ragyogó napsütésben melegítettek, majd amikor elkezdődött a meccs, hirtelen beborult, de nem esett, így kifejezetten sportidő lett.
Szombaton Szentendrén játszottunk — szoros meccsen egy kövér ponttal “simáztuk” a néhány alvajáróval megspékelt Outsiderst, majd meccs után kicsit maradtam, megnézni a Sleepwalkers szlovák pókok elleni összecsapását. Helyet is foglaltam a lelátón, egy kék szemeteszsák és a bringám társaságában, és átadtam magam a meccs élvezetének. Aztán mivel a meccs nem sok izgalmat hozott, és amúgyis tudtam, hogy a pálya környékén rohangáló és fáradthatatlanul fotózó Brecsi tollából úgyis elolvashatom mi történt pontosan, körülnéztem inkább a pálya körül.
Az outfield mögött lévő focipályán nagypapa focizott az öt, különböző méretű és hangerejű unokájával, látszólag ügyet sem vetve a mellettük zajló nemzetközi baseball-rangadóra. A másik oldalon lévő erdő csendes volt. Mióta reggel útba lett igazítva az erdőből érkező Becherovkával és sörrel felszerelt egyetemista kiránduló banda, nem dugta ki onnan senki az orrát. A kirándulók egyébként rácsodálkoztak a baseballra – igaz még csak bemelegítés volt amikor érkeztek – a Becherovka elővarázsolása közben komoly eszmecserét folyattak arról, hogy a futó akkor most hova is fut, tényleg körbe kell-e futnia a kerítés mellett az egész pályát, és egyáltalán ki fut? Ez is valami, apró kis érdeklődés, de azért az látszott, hogy a Bekeróká illata jobban izgatta a társaságot, mint bármilyen különleges amerikai sport. Koccintás után aztán el is tűntek, én meg egy kortyot sem kaptam.
Hétvégén megkezdődtek a szlovák-magyar közös bajnokság küzdelmei. Szombaton két mérkőzést játszottak nekem elérhető távolságban, így adta magát, hogy végignézzem őket. Az első összecsapás az Óbuda Brick Factory — Spiders Bratislava mérkőzés volt. Az első inningben szerzett 3 pontos előnyét őrizgette a BF elég sokáig. Az elsőre feltűnő volt, hogy az ellenfél játékosainak átlagéletkora 20 év alatt van., a másik, hogy végig faütővel játszottak, egy-két fiatalabb játékost leszámítva.
A szlovákok dobója remekül osztotta a lasztit, a BF támadók nem is igazán tudtak vele mit kezdeni. Azért ütések voltak, csak nem volt folyamatos a hit-áradat, így a különbség nem nagyon változott. Zsoba is jól adogatott, a fiatal pókok sem tudtak értékelhető ütéseket produkálni, jobbára a BF védelem hibáiból jutottak base-ről base-re, de pontig nem jutottak. Aztán az 5. inning környékén többet hibázott a BF, mint kellett volna, így két pontot tudtak összehozni külföldi vendégeik. Közben volt BF pont is, így 4:2-nél izgalmas végjáték képe bontakozott ki.
Mint az már jól ismert tény, szeretem a baseballt. Húsvétkor, mivel meccsünk nem volt, nekivágtam, hogy körülnézzek, mi is történik a környéken baseball ügyileg. Szombaton irány Szentendre. Korán érkeztem, hiszen a softballos lányok elég korán kezdtek. Így is csak az első meccs végére tudtam odaérni. A pályán a Sleepwalkers sokkal szemet gyönyörködtető csapata játszotta első bajnoki mérkőzését, a rutinos, az idén új néven induló, de régi tudást produkáló Hungarian Astros lányai ellen. Az első meccs az Astrosban Csigáé, aki az ország egyik legjobb softball dobója. Az eredményen látszik is ez, az újonc lányok alig-alig tudtak ütéseket elérni, a vége 3:33.
Ha már hosszú hétvége van húsvét miatt, a férfiembernek nincs meccse, akkor igazi baseball-turistaként fogja magát, és elmegy megtekinteni valamelyik “szomszédos” csapat mérkőzését. Szombaton ajándékidő révén irány ‘vámos, NB III-as Sharks–Indians derbi. Kíváncsi lettem volna, hogy az NB I-es csapatból NB III-assá visszaléptetett, sérülésektől tizedelt, öreg tigriscápák mit nyújtanak az érdi fiókcsapat ellen. Egy óra után pár perccel érkeztem ki, egy lélek sem volt a pályán. Telefonos segítség kérése, majd a 9:0-ás ki nem állás realizálása. Double drat, triple shit! — ahogy azt BG mondaná. Érdekes bajnokságnak indul ez az NB III. Sebaj, majd másnap NB II. Nagy bánatomban hazamentem, és bosszúból végigaludtam az Arsenal–West Brown meccset.
Április 8–9-én rendeztük meg az I. Hajdúnánási Softball Kupát. Résztvevő csapatok voltak:
Az érdi és soproni csapatok visszamondták a szereplést. Ez egyrészt szomorúság volt számunkra, mert szerettük volna, ha az összes csapat képviselteti magát, másrészt viszont örültünk, mert így több mérkőzést játszhattak a megjelent csapatok. Eredeti tervünk az volt, hogy két pályán bonyolítjuk a mérkőzéseket, de az egyik pálya az esőzések miatt használhatatlan volt, és bíró sem lett volna elég, ha mind a négy csapat játszik. Így egy pályán folytak a mérkőzések.
Robot:
Szerdán az esőben még remegtem, hogy lesz-e szép idő vasárnap, de minek, mert lett. Reggel összeszedtük egymást Atyával, kávé-sör kombó, és lementünk Kanizsára megnézni a kupaselejtező-meccsket, legalábbis ezzel indultunk el…
Tegnap baseballmeccsen jártam. Szép idő, napsütés – mondhatnánk stílusosan ‘szánsájn reggi’, ugyanis a gyönyörű helyen felépített nagykovácsi baseballpálya volt a meccs helyszíne. A két egymásnak feszülő csapat pedig a Nemesvámos Tigers Jr. és a helyi iskola többnemzetiségű, főleg amerikai és japán játékosokból álló kiscsapata. Érdekes párosítás, érdekes élmény. Tanulságos és elgondolkodtató, így úgy döntöttem, hogy a pontos meccskommentár helyett álljon itt inkább néhány hangulat és gondolat…
Hangulat:
A helyszín: a Nagykovácsiban lévő oktatási centrum igazán irigylésre méltó. Hatalmas birtok, szép épületek, uszoda, focipálya, softball-pálya. És mindehhez gyönyörű környezet, szép kilátás, tiszta levegő. Mit is várhatnánk persze egy ilyen iskolától? Jó volt ott lenni.
Amikor a hét elején megtudtam, hogy az Óbuda elvesztette a hatodik meccset, akkor igazán örültem, mert így nem maradtam le a bajnokavatásról. Plusz a hetedik, mindent eldöntő meccs, ami mindig a legjobb meccsek közé tartozik, legyen szó bármely sportról.
Vasárnapra szép időt mondott a meteorológia, így adott volt, hogy a bajnoki döntő 6. mérkőzésére kilátogatok. Ráadásul, mint vasárnaponként mindig, én lettem felkérve a kommentálásra. Kora reggel nekivágtunk, hiszen Padre vitt ki Szentendrére, aki mint játékos vállalt szerepet, ezért 9-kor már elindultam. Olyan fél tíz felé érhettünk ki, még a vendégcsapatnál is korábban, ekkor még csak a jó időből lehetett sejteni, hogy nem lesznek üresek a lelátók.
A bajnoki döntő harmadik meccse, ami igazából még nem dönt semmiről, és aki nyeri, az is csak egy kicsi lépéselőnyt szerez, de azért látni kell, főleg hogy a múlt héten nem láttam egyiket sem. 2005. október 1., bajnoki döntő 3. mérkőzés Szentendrén. Pályaválasztó a Brick Factory, aki azért vitte a meccseit Szentendrére, hogy ezzel is emelje a döntő rangját és színvonalát.
Két videó a vasárnapi döntőről. (Brecsi után szabadon.)
