Idegen testű múltunk: a méta

írása színes témában -

A tegnapi cikk a fáraók sportjáról, a baseball és a softball olimpiai kizárása, majd a Vida Peti megjegyzése kapcsán megindult „véleménynyilvánítások” hatására utánanéztem mennyire „idegen test”, mennyire kis kultúrkör játéka is ez a „bézból”. Aki olvasta a hozzászólásokat, láthatta hogy sokan egy ősi magyar játékhoz, a métához hasonlították a baseball-t. Nem hinnétek el milyen információkat találtam.

Először is mellékelek két képet, melyeken magunkra ismerhetünk, illetve megfigyehetjük milyen ismerős formájú a méta pálya.

Porzsolt Lajos (Magyar Labdajátékok Kézikönyve, Bp. 1885) megállapítása szerint a labdajátékok legvirágzóbb ideje Mátyás király és a Báthoriak korában volt. Akkoriban ez igazi sportmulatság volt, főurak, idegen lovagok, királyok játszották. A társadalom minden rétege nagy figyelemmel fordult a labdajátékok felé, melyek ez idő tájt váltak nemzeti játékká. A labda lehetett lyukba terelgetett (kótyázás), vagy ütőfával röptetett (méta). Róbert Károly korában a harci gyakorlóhelyeken is játszották, a várjátékokat megidéző csapatjáték aranykora az 1500-as években II. Lajos király idejében is tartott, amikor már a népi és a lovagi méta játékok különböztek is egymástól. Talán fogalmazhatok úgy is, hogy erősségi fokozatok és felállási módok alakultak ki. Kvázi az out-ot a lovagok izomból vágták, míg a köznép azért finomabban csinálta meg. Igen, jól olvassátok, az out-ot, hiszen a játék lényege hogy az ütőknek (támadóknak) minél több várat (base-t) kell elfoglalni, és haladni az utolsó felé, amiért pontot kaphatnak, míg az elkapók (védők) pedig az elütött labdát elkapva, azzal meg kell érinteni az kiindulási vonalat (home, méta vonal), a futót pedig fogságba kell ejteni (out). És a legszebb az egészben, hogy egy laza homerunnal a fogságba ejtett csapattársat ki lehet szabadítani, vagy ha nincs fogoly, akkor két pontot ér az ütés. Nahát, epésen megjegyezhetjük: Mennyire messzire is áll a magyar ember a baseballtól!

De térjünk vissza a témához.

A cikk folytatása

Mikevízió

írása színes témában -

050608-beharangozo

Szerda van, de nekem már be van sózva a seggem. Muszáj leszek Brecsi szokásos beharangozóját megelőzni egy saját hétvégeminősítő vízióval. Nem ígérem hogy annyira mélyen elemző lesz, mint csapattársam remek írásai, de megpróbálok belenézni a statiba, és az alapján elképzelni egy eredménylistát…

NB I

Egyes számú izgalomra okot adó meccs: SOW–NVS. Az NB I két sereghajtója, akiket non-stop rommá vernek mostanában. Talán durva a jelző, de majdnem minden meccsükön kapnak egy 15-öst, ami meg az utolsó vereségeket illeti, az mindkét esetben 17 pontos különbség. Nagy Gáborék első ütközete a Cápákkal győzelemmel zárult ugyan, de levonták tőlük, ami ugyanúgy megtörtént a ‘vámosi tengeri ragadozók csapatával is. A tabella szerint a Sopron van a legutolsó helyen, és utána következik a Vámos egy nyert mérkőzéssel. Mi következik ebből? Szerintem semmi. Teljesen kétesélyes a végkimenetel, bár ha csapat ütőátlagokat vesszük figyelembe, jelenleg a Sopron megy .216 -tal a Vámos .174 –ével szemben. És ha visszaemlékszem a Gábor és a Gyula sistergőire, amiket Players mezben sokszor utáltam ütni, hát én a Sopron győzelmére szavazok.

Dr. Padló vs. Szentendre: előszőr is tisztelt leendő bírók! Gatyákat felhúzni, mert két ősi rivális csap össze, ahol bizony előfordulhatnak felborzolt idegű játékosok, nagyon figyelmesnek és magabiztosnak kell lennetek majd. De hát csak nem vérre megy a játék. Szóval Padlóék eddig hét magyar bajnokiból egyet vesztettek el, azt is az Alvászavarral küszködők ellen, míg Szentendre fiai ötből ötöt nyertek, egyet halasztottak. Csapat ütőátlag és dobóteljesítmény alapján .426 – 3,69 kontra .342 – 7,15. Hmmm. Ez azt kell hogy jelentse, esélyesebb a Szentendre? Talán. De a hazai pálya esetleg előbbre tolhatja a Kanizsa biciklijét. Kanizsa nyer. Szerintem

A NAT–JSR találkozó is lehet a pofozózsákok viadala című mérkőzés. A Hangyák két skalpja a Soprontól származik, a skacok pedig ugyanezt szerezték a ‘vámostól, plusz egy Sopron-gyilok. A határmentiek a hazai meccseken rommá verték a Sopront, korábban a Vámost, és mindezt megelőzte egy nagyon szorosan kivívott győzelem a ‘vámosi arénában. A kanizsai állomás ismerői a soproni fakitermelőket otthonukban győzték le 10-7 –re, majd szeretett otthonban kifilézték, biztos ami biztos. Ennyi. Az egyéb teljesítmények megálltak a már említett pofonzsák főszerepeinek eljátszásával, hol szoros, hol drasztikus lenullázásokkal. A párharc kimenetele kicsit hasonlít a Sopron–Vámos összecsapásra, amikor is két jó kvalitású de valamiért néha gyengén muzsikáló gárda összefeszül. Nem is nézek statisztikákat, egyszerűen azt gondolom, hogy nyer a Jánossomorja.

A cikk folytatása

„A bírónak nincsen… nincs is bíró!”

írása színes témában -

Ha emlékezetem nem csal, kis hazánkban lassan tizenöt éve lesz, hogy kiírták az első hivatalos magyar bajnokságot. Tizenöt éves kis taknyosként ámultam-bámultam amint Tóni bácsi vezényletével, az akkor zsír frissen elkészült Óbuda-pályán összecsapott a hazai csapat, ha jól emlékszem a Szentendrével. Kónyi, Madár, Roberto, Nikó és még sorolhatnám a régi nagyok neveit, hű de jók, így meg úgy… Aztán akkor vettem észre, hogy ha tetszik, ha nem, itt is van bíró. Talán Győrből jöttek, vagy mitt’omén. A lényeg, nem lettem volna a helyükben.

Na nézzük azt a strike-zónát!
Na nézzük jó erősen azt a strike-zónát!

Amit ők aznap kaptak a két csapattól! Hát igen, ment az anyázás rendesen. És akkor talán még nem is volt bírói díj, nem emlékszem. A sportág első néhány évében a játékosok között a bíráskodás számított a legalantasabb melónak egy pályán, még a kispad is jobb volt annál. Egy ideig még talán én is így gondoltam. Aztán ahogy teltek az évek eljött a nagy nap, hogy nekem is meccset kellett vezetnem, de valahogy úgy éreztem, jó lesz. Őszintén szólva, igen, élveztem már előre. Aznap megnyertem egy Szentendre–Sopron meccset? Na ezt sem tudom már. De igazán élvezetes volt levezetni. Ott jöttem rá, hogy a bíráskodás ugyanúgy szerves része egy meccsnek mint a játék. De tényleg.

A cikk folytatása