Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, II. rész)

írása odakint témában -

A WBCQ lecsengésével folytassuk az MLB csapatok rájátszás-esélyeseinek költözéstörténetét bemutató sorozatunkat. Az előző részeket jobb elolvasni, hiszen rengeteg korábban már említett dolgot fogok említeni:

H4O– Ki Kicsoda (NL, I. rész, Reds, Nats és Giants)

H4O – Ki Kicsoda (NL, II. rész, Braves, Cards és Brewers)

H4O – Ki Kicsoda (NL, III. rész, Dodgers, Phillies, D’backs)

H4O– Ki Kicsoda (AL, I. rész, Rangers, Angels, Rays)

Az American League I. részének végén a Tampával kapcsolatban szóba került a “moneyball-baseball”, folytassuk a Moneyball-csapattal, az Oakland Athletics-szel!

Annak ellenére, hogy a filmet megtekintve akár azt is gondolhatnánk, hogy az Oakland valami cuki új kiscsapat, az Athletics az egyik legrégebbi franchise. Az eddig említettek közül a Boston Red Stockingsként alakult Braves 1870-es alapítása vitte volna a prímet, ha ők meg nem az 1863-as Cincinnati Red Stockings-t (mai Redst) hagyták volna el Bostonba menet. Azonban az Athletics még őket is megelőzi az 1860-as eredettörténetével. Bizony, az Oaklandnek 152 éves történelme van. Még ha kis szünettel is az elején, de erről mindjárt szó lesz.

1860-ban nemes egyszerűséggel Athletic Base Ball Club néven alakultak Philadelphiában. A környék egyik meghatározó amatőr csapata voltak, az 1866-os döntőt például az Atlantics of Brooklyn-nal vívták, ahogy azt a képen szereplő fametszet is megörökítette egy korabeli lapban.

A korai brooklyni baseballról írtam már a Dodgersnél. És hogy 1866 milyen régen volt?  Akkor egy éve fejeződött be az amerikai polgárháború, az USA-nak még csak 36 tagállama volt, és a baseballt jobbára még amatőr szinten játszották, alig volt egy-két profi csapat.

A nemzeti liga ősében, az 1871-es National Association-ben többek között a Boston Red Stockings (ma a Braves), a Chicago White Stockings (ez ma a Cubs!) és a Dodgersnél emlegetett New York Mutuals voltak az Athletic(s) ellenfelei. A Philadelphia A’s korának egyik legjobb csapataként vett részt a National League 1876-os alapításában. Azonban az NL első évében 14-45-1-es (még volt döntetlen) mutatóval végeztek, és év végén anyagi problémák miatt szét is széledtek. Pár évvel később aztán abban az American Association-ben szerepeltek, amiről a Cardinals kapcsán már volt szó.

Ezért amikor 1901-ben megalakult az American League, az ott is alapítóként szereplő Philadelphia Athletics már egy újonnan gründolt csapat volt.

Ezért nem az A’s hanem a Phillies a legrégebbi franchise.

Az új A’s-t a tíz éves játékos karrier és hat éves edzősködés után csapattulajdonossá avanzsáló Connie Mack alapította, aki főleg a városi rivális Phillies játékosainak elszipkázásával építette első rosterét.

Connie Mack-ről már volt szó a Giants kapcsán, ő vezeti az edzők örökranglistáját, ugyanis 1901-től 1950-ig(!!!) 3731 meccsen vezette győzelemre az A’s-t.

A szomszédvártól átcsábítottak egyik legjobbja volt az a Nap Lajoie, aki az AL és az A’s első évében nem csak hogy triple crownt nyert, de .426-os szezon-ütőátlaga a mai napig ligarekord. A Phillies bíróságon támadta meg az átszerződését, de elvesztette a pert. A későbbiekben Lajoie – az általunk is egy hosszú cikkben méltatott – Ty Cobb egyik legnagyobb riválisa lett. Igaz, már clevelandi játékosként.

Az A’s dugoutja philadelphiai Shibe Parkban az 1914-es WS egyik meccsén

Az AL korai éveiben Connie Mack Athletics-e a legrettegettebb csapat volt. 1914-ig hatszor nyerték meg a ligát, és háromszor a World Seriest. Az akkor még bostoni csoda-Braves kapcsán említett 1914-es World Seriesben állítólag azért vesztettek söpréssel, mert a játékosok így lázadtak Mack smucigsága ellen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban indult egy egyetlen idényt megélt harmadik liga, a Federal Leauge, ahova sztárjainak többsége a nagyobb pénz reményében már átkacsingatott. Mack szezon végén el is zavarta hűtlen legjobbjait, és olcsó, fiatal játékosokat szerződtetett a helyükre.

A megújult Athletics a vesztes WS-t követő évben a májer ligák történetének legkomolyabb összeomlását produkálta. 1914-ben 99 győzelemmel jutottak a döntőbe, 1915-ben 36-117-tel végeztek tökutolsóként. Ez a .235-ös arány azóta is “rekord”. Ebben az évben a város másik felén a Phillies bejutott a WS-be, hogy utána pedig ők szenvedjék meg a baseball-történelem leghosszabb lúzerszériáját.

Mack azonban újabb győztes Athletics-t épített a romokból. 1929-31 között mindhárom évben 100 győzelem feletti szezonnal jutottak a World Seriesbe, amiből kettőt meg is nyertek. Ezután viszont olyan tartós lejtmenet kezdődött, aminek a vége csőd lett 1954-ben.

A ’30-as, ’40-es években Philadelphia mindkét májer csapata ligautolsó volt, az egyik az AL-ben, a másik az NL-ben. Ráadásul ekkor már közösen használták az A’s 1909-ben nyílt, az MLB első vasbeton-szerkezetű stadionját, a Shibe Parkot. Gondolom, milyen jó lehetett akkoriban Phillyben baseball-szurkolónak lenni.

Csődjüket követően az az Arnold Johnson ingatlanmágnás vásárolta meg a csapatot, aki előző évben vette meg a Yankee-stadiont és a Yanks farmcsapataként működő Kansas City Blues stadionját, így senkit nem lepett meg, hogy 1955-ben Kansasbe költöztette az A’s-t.

Johnson eredeti terve az volt, hogy pár év után Los Angelesbe költözteti tovább őket, azonban a Dodgers LA-be bútorozása keresztülhúzta terveit.

Teltház a Municipal Stadiumban Kansas City-ben

Kansas eleinte imádta a csapatot. Johnson eközben minden tehetséget a Yanksnek adott el, kvázi annak farmcsapataként üzemelt az A’s. Ennek megfelelően nem is játszottak jól, és a közönség is elpártolt tőlük. 1960-ban Charlie” O. Finley új tulajdonos a csapat tradicionális piros-fehér-kék színeit a ma ismert zöld-fehér-aranyra változtatta. A zuhanó nézőszám miatt újabb költözés lett betervezve, végül is 1969-ban tette át székhelyét az A’s a san franciscói öböl harmadik legnagyobb városába, Oaklandbe.

Szóba került még Seattle is, de erről a Pilots/Brewers franchise miatt maradt le.

A még Kansas-ben elkezdett csapatépítés már Oaklandben ért be, a harmadik dinasztiaként ismert A’s zsinórban három (’71-73) World Seriest nyert. Azonban a Giants közelsége – az öböl túloldalán – meglátszott a stadion látogatottságán. És az újabb csodacsapatot újabb összeomlás követte, repkedtek a száz fás szezonok. A közutálatnak örvendő Finley először Chicagóba akarta vinni a csapatot – erről később a White Soxnál bővebben. Tárgyalt Denverrel és New Orleans-szal, azonban válása miatt el kellett adnia az Athletics-t. A vevő, a Levi’s elnök Walter A. Haas, Jr. Phoenix-szel kezdett tárgyalásokba, ám a csapat végül maradt Oaklandben.

A Haas-korszak Athletics-e a nyolcvanas évek végén – Canseco-val, McGwire-rel és Tony Larussa-val – háromból egy World Seriest nyert. Haas halála után kezdődött a filmben bemutatott és mára lecsengőben lévő Moneyball-éra, amiben öt playoffból csak egyben tudtak legalább a ligadöntőig eljutni.

A költözködési hercehurcának a mai napig nincs vége, a 2000-es évek közepétől Észak-Kalifornia a célpont. Fremont és Sacramento után jelenleg San José városa tűnik befutónak, már csak az MLB-nek kellene rábólintania. Bud Selignek nem tetszik az ötlet, de ő a 2014-es szezon után visszavonul, így lehet, hogy pár év múlva már a San Jose Athletics fog a franchise történetének eddigi 15 AL címének és 9 World Series győzelmének bővítésén dolgozni.

+++++

Ennyi hurcolkodás után folytassuk két olyan csapattal, akik nem csak hogy az American League alapító nyolcasának tagjai, de rajtuk kívül az AL-ben már csak a Boston Red Sox és a Cleveland Indians mondhatja el, hogy alapításuk óta ugyanabban a városban játszanak. Ráadásul a mai három csapat egymást követi a franchise örökranglista 12., 13. és 14. helyén 8800-8400 győzelemmel.

Az AL Centralban kiélezett harc folyik a divíziócímért, mivel a csoport másodiknak nincs esélye a wild cardra. Jelenleg két meccsel a Detroit Tigers vezet, nézzük őket!

Detroit Wolverines meccs a Recreation Parkban az 1880-as évek végén

Detroit első komolyabb baseball-csapata az 1881-től 1889-ig a National League-ben szerepelt Wolverines volt. Megszűnésükhöz az vezetett, hogy akkoriban Detroit még poros kisváros volt, a legkisebb az egész NL-ben, és nem volt elég nézőjük. Mire a mai Tigers elődje összeállt az AL előd Western League 1894-es újraindulásához, már összecsődítettek annyi nézőt, hogy major league baseball lehessen a városban.

Az American Leauge megalakulásakor 1901-es első májer meccsükön azzal a Milwaukee Brewers-szel találkoztak, ami később St. Louis Browns lett, és a Cardinals városi riválisa volt 50 évig. A Tigers stadionja 1884-től a Michigan és Trumbull Avenue sarkán lévő telken állt egészen 1999-ig – természetesen több néven és formában, de azonos helyen.

Nevüket az egyik magyarázat szerint fekete alapon narancssárga csíkos zoknijuk, a másik szerint egy, a polgárháborúban jeleskedő, detroiti katonai alakulat beceneve után kapták. Utóbbi esélyeit növeli, hogy a Tigers a májer ligába kerülve írásos engedélyt kért a katonáktól a névhasználat jogáért – amit természetesen meg is kapott.

A névadó Detroit Light Guard 1898-ban a Detroit Avenue-n

A Tigers korai éveit leginkább a HOF Ty Cobb neve fémjelzi. Róla hosszan írtunk már a Ty Cobb, a dühöngő látnok c. bejegyzésünkben. Ám Cobb ide vagy oda, 1907-09 között zsinórban három alkalommal kaptak ki a World Seriesben. Ezután a harmincas, negyvenes évekig kellett várniuk, azonban még két elvesztett döntő mellett tudták csak behúzni első két WS-címüket – 1935-ben és 1945-ben is a Cubs-ot verve lettek bajnokok.

Az újabb hosszú lejtőt 1968-ban a harmadik nyert World Seriesük követte, ezt újabb lejtő, majd a 1984-es negyedik WS utáni hullámvasút a mai napig tart. A legújabb kori hintába jó pár százvereséges szezon is belefért, mint például a vereségek számában ligarekord mélypontot jelentő 2003-as 43-119-es (.265) szezonjuk.

A Mets ’62-es 40-120-a a májer rekord.

Playoffban legutóbb 2006-ban a Cardinals-tól kaptak ki a nagydöntőben, tavaly pedig az első divíziócímük után már csak a ligadöntőben állította meg őket a Rangers.

Summa summarum, ez eddig tíz AL-zászló és négy World Series. Thomas Magnum megpödri bajszát, és megemeli sapkáját.

+++++

A Chicago White Sox playoff-esélyei mintha halványulnának a napokban, de még odaérhetnek ők is.

A Tigers-szel ellentétben a White Sox-ra csak annyi igaz, hogy az American League indulása óta játszanak Chicagóban. A korai Western League-ben még Sioux City Cornhuskers-ként (kukoricahántolók) szerepeltek. A liga átalakulásakor a volt Browns játékos és Reds manager Charles Comiskey megvette a csapatot, és Minnesotába, St. Paulba költöztette és Apostoles-re változtatta a nevük.

A szent páli apostolok

Az American League 1901-es indulásakor az NL jogot adott egy AL csapatra Chicagóba – egy feltétellel, ha az nem használja a város nevét. Így lett az odaköltöző Apostoles egyszerűen csak White Stockings. Ez egy használaton kívüli, régi chicagói csapatnév volt, konkrétan a nemzeti ligás Chicago Colts elődjéé. Azé a Colts-é, akiket 1902 óta Cubs-ként ismerünk. És akik miatt az AL csapat eleinte nem vehette fel Chicago nevét.

A White Stockings meg is nyerte az AL első idényét 1901-ben. (WS ugye csak 1903-tól.) A Chicago Tribune szerkesztői azonban megunták kiírni a Stockings-t, és White Sox-ra rövidíttek, amit a csapat 1904-ben fel is vett hivatalosan.

1906-ban a White Soxnak volt a legalacsonyabb a csapat-ütőátlaga (.230), mégis megnyerték a ligát, és a World Seriesben a 116 W szezonnal érkező Cubs-szal városi derbit rendeztek. A ChiSox ütői a döntő hat meccsén alulról karcolták a Mendoza-vonalat .198-cal, de a Cubs még ennél is kevesebbet, .196-ot ütött.

A 4-2-vel bajnok White Sox “Hitless Wonders”-ként vonult be a baseball-történelembe. A Cubs a rá következő két évben ugyan megnyerte a World Seriest, ám azóta coki és még hét WS-bukta.

Pár közepes szezon és tíz év után a White Sox 1917-ben – az azóta is klubrekordot jelentő .649-cel (100-54) – újra bajnoki döntőt játszhatott. Ezúttal a New York Giants-t verték 4-2-re.

Eddig lemaradt: az 1969-es bővítéssel vezették be a divíziórendszert, addig a playoff annyiból állt, hogy a két liga bajnoka megmérkőzött a World Seriesben.

A ChiSox az 1919-es újabb nagydöntőjét elvesztette a Reds-szel szemben 3-5-re.

Négy szezonban (’03, ’19, ’20, ’21) a ligák bevételnövelő szándékkal megpróbálták a kilencmeccses, ötgyőzelmes formátumot, ám mint látjuk, valamiért nem működött.

Az 1919-es WS mint a Fekete Zokni Botrány maradt örökre emlékezetes, ugyanis nyolc Sox játékos tiltott fogadáson megbukott, amin ráadásul maguk ellen tettek. Amellett, hogy örökre eltiltották őket, köztük a nagy Shoeless Joe Jackson-t, ennek a skandalumnak köszönhetjük a ligák feletti “baseball főbiztosa” pozíciót is.

A húszas évektől a White Sox megszűnt igazán nagy csapat lenni, egészen az ötvenes évekig kellett várniuk a következő sikerekre. Az 1959-es AL-zászlójukat a város a légi szirénákkal ünnepelte, de a World Seriesben kikaptak az akkor már los angelesi Dodgers-től.

1959-ben vette át a ChiSox-ot Bill Veeck a Comiskey családtól. Veeck vezette be a ’60-as szezontól, hogy a játékosok sporttörténetben először a mezük hátulján viseljék a nevüket, ekkortól kezdték az eredményjelzőn ünnepelni a home runokat és győzelmeket, és innentől datálódnak a baseballos tűzijátékok is. A rákövetkező évben Veecknek egészségi állapota miatt el kellett adnia a csapatot az Allyn fivéreknek.

A Brewers kapcsán már szóba került, hogy Allynék ChiSox-a mennyit segített Bud Selignek, hogy újra májer baseball lehessen Milwaukeeban. Ekkor az a lehetőség is felmerült, hogy a Pilots költözésével megüresedő Seattle-be megy a White Sox, és Chicagóba az Oakland Athletics költözött volna. A felgyógyult Veeck azonban visszavásárolta a Soxot, és a csapat maradt a városban, Seattle pedig major baseball nélkül maradt a Mariners ’77-es alapításáig.

A White Sox az elmúlt húsz évben jobbára rendszeres playoff-esélyes volt. Harmadik nagybajnoki címüket az egykori shortstopjuk, Ozzie Guillén vezetésével nyerték 2005-ben a Houston Astros söpörve. Ozzie abban az évben el is nyerte az AL edzője címet.

+++++

A sorozat utolsó részében – kizárásos alapon – az AL East divíziócíméért hajtó csapatokról fogok írni.

+++++

Hasonló témájú bejegyzéseink:

Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, I. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, III. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, II. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, I. rész)

All-Star gála történelem

Ty Cobb, a dühöngő látnok (Tigers)

Régi baseball fotók (Nixon)

Rágómező (Cubs)

Mai Shorpy (Senators)

500. (Barry Bonds)

Rossz évszázad (Red Sox)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.