Az idei szezon legnagyobb meglepetései

írása odakint témában -

Dübörög a szezon második fele, ideje itt is ébresztőt fújni a rettentő hosszúra nyúlt All-Star szünetünk után. Ha másra nem is, de az “örök seattle-i” Ichiro New Yorkba szerződésének hírére mindenki felkapta a fejét: Mi folyik itt idén? A Bleacher Report listájára támaszkodva már soroljuk is mindazoknak, akik kicsit elmaradtak a 2012-es év eseményeinek követésével.

“Szevasztok srácok, köszi a szép éveket,
de most megyek a playoffba ütögetni kicsit.

Kezdjük a legfrissebbel: mielőtt kígyót-békát kiáltanál a Yankeesre, hogy megint feltették a csizmát a a seattle-i klubiroda asztalára, és csak lazán odavetették a biankó csekket egy újabb szabadrablást véghezvive, szögezzük le, Ichiro kérte a Marinerst már hónapokkal ezelőtt, hogy adják el, és hogy ha lehet, leginkább csíkosba öltözne. Elég tudatos hattyúdalnak tűnik az ütésben már közel sem a régi önmagát idéző Ichirótól. Az 51-esről mezszámról 31-esre váltott, mert nem akart egyből a jenki drukkerek lelkébe gázolni azzal, hogy a csak nemrég visszavonult legenda, Bernie Williams számát viseli.

Bernie Williamsről a srácok is beszéltek a kilencedik pubcastben, hallga csak!

És bár Ichiro 38 évesen már nincs bombaformában, a sérülésektől sújtott Yanksnek égető szüksége van rá a lineup alján – igen, többé nem leadoff hitter. Ráadásul hiába vezetik az AL East-et magasan, egy csúf, négymeccses oaklandi söprés után pár napja A-Rod csuklóját is eltörte King Felix egy eltévedt changeup-ja. Ichiro mozog egy kicsit majd a playoffban, végtére is a Yanks mindig is minimum bajnokesélyes, aztán télen szabadon igazolható (FA) lesz, úgyhogy akár még Seattlebe is visszatérhet, ahonnan könnyeivel küszködve búcsúzott.

Hogy ne is menjünk messze a Yankstől, maradjunk az AL Eastben, ahol Buck Showalter ismét csodát tenni készül.

Showalter amisok labdáit dedikálja

A több mint 1000 győzelmet számláló, legendás edző arról híres, hogy a Yankees, a Diamondbacks és a Rangers managereként megalapozta az utána következő évek ottani sikercsapatait. A Yanks és a D’backs a távozása utáni évben World Seriest nyert. Úgy tűnik nagyon ért hozzá, hogy szétesett, lelkesedésüket vesztett csapatokba életet verjen. Most éppen Baltimoreban rázza gatyába az Oriolest.

Sosem titkoltam, hogy O’s drukker vagyok, úgyhogy most szabadjára eresztem az elfogultságomat. (a szerk.)

A rigók tizennégy vesztes (.500 alatti) szezon után, ha nem is komoly esélyesei a rájátszásba kerülésnek, de mindenképpen az idei év egyik legnagyobb meglepetései. Annak ellenére, hogy a szezon kezdetén minden mértékadó orgánum simán a divízió utolsó helyére pipálta őket, július végén pozitív mérleggel fognak zárni. És bár a kezdeti jó szerencséjük a kezdődobók várakozáson felüli szereplésével már a múlté, a csapatvezetés – szavakban legalábbis – elkötelezett egy minőségi dobójátékos Baltimore-ba költöztetésével, illetve a rettenetes hibaszázalékkal védekező (80E .979 Fld%) infield megerősítésével. A néha irtózatosan nagy zakók és tökalsó pontkülönbség (-57) ellenére pedig úgy tudtak eddig víz felett maradni, hogy az extra inninges, és az egy- vagy kétpontkülönbséges meccseiket sorban nyerték, köszönhetően az öreg Bucknak és az ő edzői csodáinak.

A rájátszás még a második wild card bevezetésével is inkább csak álom, de magamból kiindulva tudom, hogy 14 hosszú lúzer év után egy pozitív mérleggel zárt szezon után is elsírná magát minden Orioles drukker.

És jövőre talán a szupertehetségnek kikiáltott Manny Machado-val és Dylan Bundy-val felspécizett csapat tényleg versenyre kelhet a baseball legkeményebb csoportjának nagyágyúival is. Let’s go O’s!

A 2012-es szezon a másik örök vesztesnek, a már húsz(!!!) éve csak vesztes idényeket futó Piratesnek is egyből a playoff reményét hozta el. A Reds mögött épphogy elmaradva uralják az NL Centralt, legfőképpen Andrew McCutchen első félidei szuper teljesítményének köszönhetően. Az All-Star szünet utáni .216-os átlaga ellenére is .370(!!!) az ütőátlaga. A teljes statsora: .370/.427/.636/1.063 pedig annyira impresszív, hogy uralja is a Nemzeti Liga idevágó rangsorainak tetejét.

Hopp, egy homár a huszonkettőből!

Ami a legmeglepőbb az idei szereplésükben, hogy szinte teljes egészében a tavalyi csapattal + AJ Burnett-tel állnak ki idén is. Mégis azok, akik tavaly csak .444-t produkálva divízió negyedikek lettek, idén megrázva magukat .567 W-L aránnyal vezetik a National League wild card versenyét. Hogy még jobb eséllyel maradjanak életben a reményeik, a minap leigazolták az Astrosból Wandy Rodriguezt, a dominikai veterán dobót. Let’s go Bucs!

De például az idén teljes ráncfelvarráson átesett, új stadionjában új néven új edzővel játszó Miami Marlinsnak nem sikerült a talpra állás a tavalyi 90 vesztett meccses szezonból. Hiába minden flinc-flanc, hiába Ozzie Guillen, hiába a sok leigazolt “nagy” név, Jose Reyes, Heath Bell vagy Mark Buehrle, csak nem sikerül egy névváltással feledtetni a Florida szerencsétlenkedését. Annyira jól megy nekik, hogy egy váratlan húzással el is passzolták Hanley Ramirezt a Dodgersnek. A Marlinsról többször is írtunk a szezon előtt: a Welcome to Miami vagy a Chicago, a nyugalom szigete… Készülj, Miami! c. cikkeinkben elég hosszan ecseteltük az elvárásokat, amiknek eddig legalábbis nem sikerül eleget tenniük.

Mindenestre a NL Eastben mégsem a Miami az utolsó, hanem hatalmas meglepetésre a Phillies. Rengeteg sérüléssel, formán kívül játszó sztárral vannak megverve, és erre mit tesznek? A csapat újraépítése helyett hat évre 144(!!!) millió dollárért leszerződnek Cole Hamels-szel, aki ugyan szokásos ász formájában dob, de mégiscsak a negyedik dobójukként kezdte az évet.

Na, megyek, veszek egy Lambót! Nem is, inkább kettőt!

Ezzel CC Sabathia után a második legjobban fizetett dobójátékos lett az egész baseballban. Hogy még érthetetlenebb legyen ez az irdatlan összeg, nem árt tudni, hogy jövőre a Phillies 95 milliót fog költeni mindössze négy(!!!) – Hamels, Lee, Howard, Halladay, illetve velük együtt 128 milliót hét játékosukra – előbbiek plusz Utley, Papelbon, Rollins.

Ez pláne annak fényében döbbenetes szám, hogy a fizetési listák állandó utolsója, az Oakland mindössze 50 millióból fricskázza idén is a multimilliomos nagycsapatokat. A hamarosan minden bizonnyal San Joséba költöző franchise költségvetési politikája egyrészt a Giants árnyékában sorvadozó piacukból, másrészt a Moneyballban is megénekelt, a ‘statisztikákat bújva minél kevesebbért minél jobbat’ stratégiájukból fakad. Múlt hétvégén négy meccsen söpörték a Yankst, oda is volt rendesen minden jenki drukker. Az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapat simán veri akár a többi nagyot is, a Yanks előtt a Red Soxot és a Dodgerst söpörték, de a Rangers és a Tigers is épphogy megúszta. Az egyik legnagyobb fegyverük a Reddick, Moss, Cespedes, Crisp vagy Norris nevével fémjelezte walk-off győzelmeik hosszú sora. Let’s Go A’s!

Az idei szezon további, inkább játékosközpontú meglepetéseiért – az év újoncaiért, mint Bryce Bro Harper, Mike Trout,  Dickey knuckleballjáért vagy Lincecum mélyrepüléséért – böngésszétek a Bleacher Report listáját:

15 Biggest Surprises in MLB Thus Far

És hogy ki ne maradjon a White Sox szintén meglepően csodás szezonja vagy a Colorado meglepő döcögése, olvassátok róluk magyarul a híreket a rajongói blogokon:

Chicago White Sox Hungary

Denver Sports – Rockies

Az MBL napi híreit magyarul pedig a Sport365-ön olvashatod:

Sport 365: MLB hírek

2 hozzászólás ehhez “Az idei szezon legnagyobb meglepetései

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.