All-Star gála történelem

írása odakint témában -

Az All-Star gála minden amerikai sportban kiemelt helyet foglal el a versenynaptárban, nincs ez másként a baseballban sem. Mivel maga a sportág is jelentős múltra tekinthet vissza, így az All-Star
meccseknek ehhez mérhető, nagy hagyományuk van. Rendszerint július elején, az alapszakasz felénél tartják – bár nem mindig igazodnak egészen pontosan a féltávhoz, és a két liga, az Amerikai és a Nemzeti Liga válogatottjai küzdenek meg egymás ellen. Az első megmérettetésre 1933. július 6-án, Chicagóban került sor, így az idei már a 83. ASG volt a sportág történetében. A ligák vetélkedéséből az elsőt az AL válogatottja nyerte meg 4:2-re.

Babe Ruth, Al Simmons és Earl Averill az első All-Star meccsen

Maga a gála Arch Ward sportújságíró ötlete volt, és az éppen akkor Chicagoban rendezett “A haladás évszázada” elnevezésű kiállítás egyik programjaként tálalták az addigra már nemzeti sportként elfogadott baseball szupermeccsét. Ahol természetesen a fő attrakció a már kicsit kiöregedett, de óriási népszerűségnek örvendő Babe Ruth volt. Bill Hallahan, az NL kezdődobója ezt így fogalmazta meg: “Mind Babet akartuk látni. Persze már idősebb volt és pocakos, de ez nem számított. Egy pályán állhattunk a nagy Babe Ruth-tal.” Azzal a Babe-bel, aki aztán pont az ő dobásából az All-Star gálák történetének első home runját ütötte – egyrészt bizonyítva saját hírnevét, másrészt egy csapásra megalapozva a gálameccsek létjogosultságát.

A Play ball! Facebook csoportjában felmerült a kérdés, miért hétközben tartják a gálát, miért nem hétvégén, mint más sportágakban. A klasszikus válasz az, hogy a modern időkben ezen a három napon nincs semmilyen más sportesemény az USA-ban. Se foci, se hoki, se kosárlabda, csak a Midsummer Classic. 1963-tól tartják csak szigorúan július második keddjén, előtte bármelyik nap lehetett ennek a környékén. Július második keddje az MLB Al-Star Game. Hétvégén még lemennek a szériák, megtelnek a stadionok, csörög a kassza, aztán irány az ASG, ami a résztvevőknek dicsőség, a többieknek lélegzetvételnyi pihenő, és jöhet a szezon második fele. 1933-ban nem hiszem, hogy gondoltak a tévéközvetítésekre, azóta pedig maradt minden a hagyományok szerint. Egy sima kedd esti meccset valószínűleg kevesebben néznek, mint az ASG-t, szóval még tévéüzletileg is van benne ráció.

Az első gálát követő összecsapásokból egészen a II. világháború miatti 1945-ös kényszerszünetig a régebben alakult Nemzeti Liga mindössze négy alkalommal tudott diadalmaskodni, míg az AL nyolcszor örülhetett diadalnak. A háború befejezését követő évben aztán folytatódtak az All-Star mérkőzések, ismét az Amerikai Liga győzelmével. Az 1946-os ASG mindenképpen kiemelkedik a gálák közül, ugyanis ez volt az első, amit a legendás Fenway Parkban rendeztek meg, illetve itt ért el először az egyik csapat a tíz pontnál többet, valamint ezen a mérkőzésen született a mindmáig legnagyobb különbségű győzelem – 12:0 az AL javára.

A Village People ujjal mutogat a 2008-as All-Star Game közönségére a régi Yankee Stadiumban

Néhány érdekes statisztika: az első 16 kiírásból 12-t nyert meg az Amerikai Liga csapata, később 1997 és 2009 között volt egy 13 meccses veretlenségi szériájuk – közte a 2002-es döntetlennel, mégis összességében többször nyert a Nemzeti Liga – ’63 és ’82 között húszból tizenkilencet nyertek, illetve kétszer volt döntetlen a végeredmény – a ’61-es és a 2002-es. Azóta eltörölték a döntetlent, és mint minden más meccsen, extra inningek következnek pontegyenlőség esetén. A leghosszabb mérkőzést a 2008-ban játszották, 4 óra 50 percig tartott a találkozó, és 15 inninggel beállította az 1967-es ASG rekordját. A gála presztízséhez tartozik, hogy eddig csak egyszer halasztották el. 1959 és 1962 között két All-Star meccset rendeztek évente plusz pénzt juttatva a játékosok nyugdíjalapjába. Az ötlet azonban négy év után megbukott, mivel a gála sokat veszített a vonzerejéből, nem volt már akkor értéke a meccseknek, így ’63-ban ismét visszatértek a szezononkénti egy All-Star mérkőzéshez.

1960-as ASG Field Pass, ebben az évben volt utoljára Ted Williams is a pályán

A játékosok kiválasztása, beszavazása mindig fontos részét képezi az All-Star meccseknek. Ma, az internet korában már magától értetődő, hogy mi szurkolók is szavazhatunk. Azonban ez nem volt
mindig így. 1935 és 1946 között kizárólag a két All-Star csapat edzője választotta be csapatába a játékosokat. A mai végleges szavazási rendszer szerint az edzők, a játékosok és a szurkolók szavazataiból
jönnek össze a rosterek. A beszavazás 2002-ben nyerte el mostani formáját, ekkor vezették be a Final Vote-ot. Legtöbbször Hank Aaront, a legendás home run királyt választották be az All-Star csapatba. Aaron 25-szörös All-Star válogatott volt, és 1955-től 1975-ig mindegyik gálán ott volt. De Willie Mays és Stan Musial is 24-szeres All-Star válogatottak, de az évi egyszeri ASG-k idejéből Cal Ripken Jr. a listavezető 19-szeres válogatottsággal. Idén Chipper Jones volt a korelnök, de A-Rod már a 14. All-Starján szepelt szemben Jones “mindössze” nyolcával. A teljes lista itt böngészhető.

Egyéni díjakat 1962 óta osztanak az All-Star mérkőzéseken. Az első All-Star MVP Maury Wills volt. Azóta számtalan játékos nyerte el a díjat, de duplázni csak négy játékosnak sikerült: Willie Mays-nek, Steve Garvay-nek, Gary Carternek, legutóbb pedig Cal Ripken Jr-nak. 2002 óta viseli az MVP trófea az abban az évben, a gála előtt egy héttel elhunyt, 19-szeres All-Star Ted Williams nevét.

Az évek során sok újítást vezettek be az eseményen. Ilyen volt a már említett dupla ASG 59’ és 62’ között. 1985-ben vezették be a gálához kapcsolódó felvezető események közül a legrangosabbikat, a Home Run Derby-t, ami azóta elidegeníthetetlen részét képezi az All-Star napok programjának. Fontos lépés volt az is, hogy 1989-ben engedélyeztek designated hitter-t az ASG-re, és mára már természetessé vált, hogy nevezhetnek DH-t a csapatok.

A legutóbbi fontos változás 2002-ben született meg, ugyanis a meccs a 11. inningben döntetlenbe torkollott, mivel a csapatok kifogytak a cserékből. Az eset hatalmas felzúdulást keltett Milwaukee-ban, így az események után az MLB a játékosszakszervezettel egyetértésben úgy határozott, hogy az ASG győztese kapja meg a pályaelőnyt a World Series-ben, ezzel motiválva a csapatokat. Mindjárt kecsegtetőbb lett a győzelem. Az új szabályt eleinte az AL használta ki jobban, a Nemzeti Liga ebből először csak 2010-ben tudott hasznot húzni. Viszont, ha csak a tavaly finálét is nézzük, máris láthatjuk, hogy sokat számított a végletekig kiélezett párharcban, hogy St. Louis-ban tartották az utolsó két találkozót.


Hogy idén ez mennyit fog számítani? Az majd kiderül a döntőben, mindenesetre annyi biztos, hogy most már sorozatban harmadszorra a Nemzeti Liga nyerte az All-Star meccset, és ebből a legutóbbi két alkalommal (a Rangers kárára) előnyt is tudtak szerezni. Az idei gálát Kansas City-ben az NL nyerte meg rég nem látott fölénnyel. A Giants magjára épülő kezdőcsapat a mérkőzés elejét megnyomva, és Verlander csúfos betlijét kihasználva hamar 5:0-ás vezetésre tett szert, a vége pedig 8:0 lett. Az MVP címet sokak szerint inkább Ryan Braun érdemelte volna, de a tavaly még a Royalsban, idén már Giants mezben játszó Melky Cabrera kapta karrierje első All-Star meccsén.

A meccs összefoglalója – 07.10: Recap: NL 8, AL 0

A Home Run Derby összefoglalója – 07.09:MLB Network recaps derby

A Futures Game összefoglalója – 07.08:Legends and Celebrity Softball

A celebgála meccs összefoglalója – 07.08: Recap: World 5, U.S. 17

Kérdés, hogy ezúttal is annyit jelent-e majd a most megszerzett pályaelőny a World Series-ben, mint az ezt megelőző években. Talán pont a San Franciscónak. Mindenestre második félidőre fel, messze még a szezon vége.

+++++

Hasonló témájú írásaink voltak:

2012 All Star rosterek

A 14. Futures Game csapatai

Szavaztál már?

Egy hozzászólás ehhez “All-Star gála történelem

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.