iBaseball (I)

írása odakint témában -

Steve Jobs tavalyi halála után mindent elmondtak róla: ki volt ő, mekkora zseni volt, honnan jött, hogyan lett kőgazdag, mégsem adakozott, satöbbi, satöbbi. Mindent, kivéve egy dolgot. (Legalábbis itthon.) Steve Jobs megváltoztatta a baseballt.

Hozzá kell tennem, nem használok Apple terméket, nem vagyok almafanatikus, nem szippantott be a Humancentipad.

Két dolog is van, amivel Jobs nagyban hozzájárult, hogy ma már máshogy játszák, és mi másképp nézzük a baseballt. Mindkét esetben az iPad a kulcsszó. (Természetesen az iPod-dal kezdődött, de az igazi áttörést a tablet jelentette. Így ha lejjebb mondjuk öt évvel ezelőttről írok, akkor értelemszerűen még az iPod-ra gondolok.)

Kezdjük a játékkal.

Joe Maddon, a Rays edzője szerint a baseball a második nagy “reneszánszát” éli.

Véleménye – és sokan mások – szerint az első Branch Rickey nevéhez köthető. Rickey a ’30-as években a Cards-nál kialakította a modern kisligás farmcsapat-rendszer alapjait, majd a Brooklyn Dodgers-nél olyan, akkoriban még újdonságnak ható eszközök használatának propagálásában volt úttörő, mint az ütőketrec, a dobógép vagy az ütősisak. De ő volt az első, aki főállású statisztikust alkalmazott a klubházban. Allan Roth-tal együtt megteremtették annak a ma sabermetrics-ként ismert statisztikai baseballnak az alapjait, amit aztán a Moneyball-ban is megénekelve később újraszabtak a még modernebb baseballra.

Hogy egészen aktuálisak legyünk, Rickey volt az, aki leigazolta Jackie Robinson-t 1947-ben, végleg megszüntetve a faji megkülönböztetést a baseballban. A pár napal ezelőtti Robinson Day-ről öt éve már írtunk, Robinsonról pedig a Sport és Irodalom blogon olvashatsz egy hosszabb írást. A Facebook-csoportunkba érkezett egy fotósorozat linkje, a LIFE magazin összeállítása: Jackie Robinson: American Icon A Bugs&Cracks blogon pedig egy statelemzést olvashatsz a pályájáról: A Sabermetrican’s View of Jackie Robinson

Kanyarodjunk vissza az iPad-hez. Már-már több a kütyü a klubházakban, mint ütőkesztyű – hogy miért? Mert a technológia lehetővé tette minden egyes mérkőzés szimpla megtekintésétől kezdve akár a legrészletesebb analízisek kielemzését – bárhol bármelyik pillanatban. Olyan apró, ám mégis jelentőségteljes statisztikai adatokhoz lehet másodpercek alatt hozzájutni, mint mondjuk Verlander (DET) FIP-je (Fielding Independent Pitching) azoknak a .500 alatti ellenfeleknek az otthonában, ahol 20%-nál nagyobb arányban dob csavart labdát. Például.

Ha megkérdezel egy átlagos rajongót, hogy miért mutatnak immár ötödik éve csökkenő tendenciát a meccspontok és az ütőátlagok – 99%-uk azonnal rávágná, hogy a szteroidok visszaszorulása az oka. Azonban tévednek. Az ok az információ: a bárhol, bármikor, bármekkora mennyiségben elérhető információs adathalmaz. Jonny Gomes (OAK) dobójátékos ezt úgy jellemezte, hogy már nem egy az egy ellen játszák a játékot, hanem egy a világ ellen.

Régebben ha egy dobónak jó gyorsladbája volt, akkor azt fogta, eldobta, és az ütőjátékos vagy megütötte vagy nem. Ehhez nem kellett doktori. Mostanában hogy választanak dobásfajtát? Brian Jones, a Rockies videókoordinátora és a Colorado volt az első a májerek közül, akik már 2006-ban iPod-okat osztogattak a dobóiknak – személyre szabott tartalommal.

A kezdetekről bővebben az ESPN cikkében olvashatsz: Rockies using video iPods to study swings, hitters A Rockies idei szezonjáról magyarul pedig: Denver Sports / Rockies

Aztán megjelent az iPad, nyomában az androidos klónokkal, és a kismillió app. A mobileszközökre fejlesztett alkalmazások legprofibbjai és a legprofibb klubok által használt appok főleg a Baseball Info Solutions nevű cég adatait használják.

Akár a te okostelefonodra is le tudsz tölteni nem csak fantasy vagy stadionismertető alkalmazásokat, de már a nagy statoldalaknak is vannak mobilon elérhető verziói.


Baseball Memories app

Nagyban ez úgy néz ki, hogy bármelyik, bármennyire részletesen cizellált statisztikai adat a videóadatbázishoz van kapcsolva, és azonnal meg tudja nézni az edzői stáb, a játékos a következő ellenfél x időben, y ellenfelek elleni, z szitációban nyújtott teljesítményét, nemcsak száraz adatsorokban, hanem képanyagban is. Bárhol, bármikor.

Derek Lowe (CLE) szerint ez a technika plusz önbizalmat is ad, hiszen ha percekig arról néz videót, hogy adott ellenfelét egy bizonyos dobástípusával (+xyz) nagy valószínűséggel ki fogja tudni szórni, akkor magabiztosabban fogja ellene elsütni azt a dobást amit a videók alapján az ütő nem tud megütni.

1889 óta négy ball egy séta, és egészen mostanáig szinte biztos lehetett benne az ütőjátékos, hogy három ballnál (megüthető) gyorslabdát fog kapni. Ryan Howard (PHI) szerint azonban olyan hogy “fastball count”, nincs többé. Ez persze nem feltétlenül igaz, de statisztikailag bizonyíthatóan csökkentek a gyorslabdák arányai 1-0, 2-0, 2-1, 3-1-nél, csak 3-0-nál nem kimutatható a csökkenés a fastballok számában.

2-3%-os csökkenés rengeteg dobást jelent egy-egy szezon során, még ha a cutter-ek gyorslabdának is vannak számolva a fenti számsorban. Ráadásul pont Ryan Howard esetében ez még markánsabban ütközik ki, mert amíg 2004-ben 77,8%-ban, 2005-ben 64,7%-ban, addig tavaly már csak 55%-ban dobtak neki gyorslabdát “fastball count”-okban.

Ezért tartják sokan az új digitális korszakot a dobójátékosok korának (Age of the Pitcher).

David Ortiz (BOS) és Ryan Howard (PHI) ground ball és line drive statisztikái a Baseball Info Solutions “Defensive Positioning” (pdf link) szoftverén

A Baseball Info Solutions-hoz hasonló cégek adathalmazainak köszönhetően mind a 30 csapat (majdnem) teljesen tisztában van azzal, hogy az aktuális ellenfél bármely játékosa hány százalékban és merre üti el a labdát. Tehát ha valami fura védekezési pozíciót (shift) látunk a pályán, akkor az annak köszönhető, hogy tökéletesen felkészültek az adott ütőből. Az agresszív dobás és agresszív ütés stílusa mellé felsorakozott az agresszív védekezés is.

A Rays-nél alkalmazott új módszerét Maddon még az Angels segédedzőjeként kezdte el kidolgozni, ahol azzal a Ron Roenicke-vel dolgozott együtt, aki most már a Brewers edzőjeként kamatoztatja az iPad-forradalmat. Mindkét csapat szinte azonnal kiugró eredményeket ért el az újító edzőkkel – 2× playoff, NLDS.

Akár olyan adatsorokat is le lehet ma már kérni egy szempilantás alatt, hogy a gyémánt tetszőleges területére milyen gyakorisággal milyen típusú dobásokat szoktak elütni. Ezen ismeretek birtokában így könnyen lehet speciális védekezési stratégiát kidolgozni bármelyik ütőjátékos ellen. Maddon ezt a nagyon tudatos defense-t az amerikai fociban használt agresszív védelmi stratégiához hasonlítja.

Természetesen nem az az újdonság, hogy felkészülnek az ellenfelek egymásból, és még csak nem is a videó használata, hiszen a VHS elterjedésével már használták a videózást a klubházakban. Aztán laptopokon DVD-ket néztek, és ez már sokkal mobilabbá is tette a tanulást. De még az iPodnak is megvoltak a (méretbeli) korlátai az iPadhez képest. Ahhoz az iPadhez képest, ami napjainkra a modern játékos baseball-szerelésének részévé vált.

Barry Zito (SF) még az Athletics klubházban videózik –  2004(!)-ben

A fiatal játékosok, akik szinte már a CD-vel sem találkoztak, teljes természeteséggel használják a tabletjeiket. Akár még erősítő edzés közben is. Vagy a szállodai szobáikban a meccsek előtti éjszaka. Ahogy az edzőik is a reggeli kávéjuk mellé, a repülőtéri várókban – bárhol, bármikor. Nem kell többé (csak) a videószobába összehívni a csapatot, elég ha személyre szabottan elküldik nekik az adatokat, amikhez tökéletesen szinkronizált videóanyagot tudnak letölteni.

Matt Wieters (BAL) a TrueMedia Networks elemző-cég
HeatMap nevű alkalmazásának képén

Természetesen tisztában vannak ennek hátulütőivel nem csak a szkeptikusok, de a felhasználói is. Derek Lowe (CLE) szerint ha nem okosan használod a végtelen mennyiségű adatot, hamar elveszel benne, és akár el is felejted, hogy a baseballt még mindig emberek játszák. Az iPad nem tévedhetetlen, és nem dob helyetted. De a staadatok sok mindent elárulnak, ha jól túrsz bennük.

Ryan Howard öt évvel ezelőtti átlagai (.313/.425/.656) például azért (is) estek – sok más tényező mellett – tavalyra (.251/.341/.481)-re, mert azon hat játékos közé tartozik, akik a legtöbb shift-tel találják magunkat szemben. A legtöbb shift defense-t használó csapat természetesen a Rays, akik tavaly 369-szer álltak fel olyan egyéni védekezési pozícióba, amikkel több mint 120 labdát szedtek le elütés után, és amivel 64 befutott ponttól menekültek meg. A következő csapat az Angels – 34 elkerült ponttal. Ezek mind-mind a Baseball Info Solutions adatai.

Bryan Price, a Reds dobóedzője szerint még mindig jobb egy talán nem működő, azonban jónak tűnő tervvel kimenni a pályára, mint idejétmúlt rossz tervvel, vagy éppen minden terv nélkül. Véleménye szerint ha egy dobó megalapozott infókkal felvértezve, határozott elképzeléssel áll az ütőjátékossal szemben, és pláne ha még találkozik is a dobó erőssége az ütő gyenge pontjával, akkor az utóbbinak esélye sincs. Egy (átlagos) ütőnek a jól használt iPad a következő legrosszabb dolog a szigorú doppingteszt óta.

Nofene. Tíz év múlva talán megírjuk majd, hogy a tervek szerint melyik aktuális filmmacsó fogja játszani annak a mozinak a főszerepét, ami aztán majd pár évre rá már a mozikban boncolja élve a baseball és az iPad románcát.

Wut? Nicsak ezt a három és fél évvel ezelőtti hírt ;)

És ráadásul pár nap múlva még folytatjuk is. Mert Steve Jobs még ennél cifrábban is forradalmasította a baseballt.

+++

A folytatás: MLBAM Big Data – iBaseball II.

5 hozzászólás ehhez “iBaseball (I)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.