Honkbalweek

írása odakint témában -

Idén kis csapatunk (MakóG, Inter, kabalaKrisz, FlinkDoki, Brecsi, Adri, Szenyo) becélozta a Haarlemi baseball-hetet Hollandiában, hogy a szokásos baseballmeccs-adagunk meglegyen. Csapatunk magja már tavaly is ott volt Hollandiában az A csoportos világbajnokságon, és Athénban is pár meccsen, szóval ők már rutinos meccslátogatóknak számítottak ezen a téren. Ez a torna egy két évente megrendezendő esemény, Európa legrégebbi, 1963-ben épült baseballstadionjában rendezik meg. A haarlemi pályát Pim Mulier-ről nevezték el, aki híres sportszervező volt, első saját sportklubját 14 évesen alapította.

14 óra és mintegy 1400 km autózás után megérkeztünk a szállásunkra, ami a közeli Amstelveen kisvárosban volt, egy faházas kemping. Kis pihenő után elindultunk Haarlembe, ami kb. 20 km-re volt a szállásunktól. Csütörtökön csak egy meccset játszottak este hét órakor, ezért elég korán érkeztünk, pénztárnyitásra pont ott voltunk. A pénztáros lány nagyon örült nekünk, hogy Budapestről érkeztünk, gondolom nem mindennapi dolog, hogy 7 magyar elmegy egy holland baseballtornára. Sokan meg is kérdezték a meccseken, hogy mit keresünk ott, mert nem nézünk ki se japánnak, se kubainak, még a legközelebbi tipp is a svédek voltak… A stadion alapból 2500 férőhelyes, de a torna ideje alatt mobil-lelátókkal kb. 6-8 ezer fő befogadására tették alkalmassá. Büfésor, ahogy kell: hot-dog, hamburger, Cracker Jack, Fan’s shop, amit egy baseballszurkolónak nyújtani kell, hogy jól érezze magát…

Csütörtök: USA – Kuba

Ez a meccs a sportág Fradi – Dózsája. Erről a meccsről egy baseballrajongó sem hiányozhatott. Mégis, mivel aznap a holland csapat nem játszott, ezért kb. 4-5 ezer néző volt a lelátókon. Viszonylag könnyen találtunk megfelelő helyet a lelátón. A kubai csapatból volt pár játékos, akik a tavaszi WBC-n szerepeltek: Leslie Anderson, Carlos Tabares, Ariel Borrero mezőnyjátékosok, Deinis Suares, Orimari Romero, Maikel Folsh a dobók közül. A személyes kedvencem mégis Yorelvis Charles volt, 3-as védő, aki már a bemelegítéskor jó fejnek tűnt, mikor a fotózáskor kikacsintott, és látszott, hogy élvezi az egész felhajtást. Ő is be volt nevezve a WBC-re tartalékként. A csapat amúgy az Industriales Lions havannai csapatra épült.

Az USA válogatottja egy egyetemi szervezet a NWAACC által tömörített egyetemek legjobb játékosaiból állt. A szövetség felkérte Kelly Smith-t, aki 12 idényéből 9-szer hódította el csapatával az NWAACC bajnoki címét, hogy állítson össze egy válogatottat. Ő mondta, hogy ez egy nagy lehetőség, igazi once-in –a-lifetime, hiszen nem mindennapi lehetőség Európában játszani. Bár a haarlemi éjszakáktól kicsit féltette a srácokat…

A csapat magját a Washington State University játékosai adták, illetve a szervezet többi csapatából azok, akiket nem draftolt idén egy MLB csapat sem. Nyílván nem egy All-Star válogatott, de csupa ügyes, fiatal srác. Az egyetlen draftolt játékosuk az 1987-es születésű catcher, Nick Cejka volt, akit a 40-ik körben választott ki magának a Diamondbacks. A mi kedvencünk a 85-ös születésű centerfield, Ryan Krauser volt, biztosak vagyunk benne, hogy jövőre őt is draftolni fogja valamelyik profi csapat. Ő már középiskolában birkózott, csapatkapitánya volt a baseball-, a tenisz-, és a golfcsapatnak, ránézésre is látszott, hogy nagyon tehetséges. A centerfield-ről olyan asszisztokat csinált, hogy öröm volt nézni. A már említett NWAACC bajnokságban a nyugati csoportban ő lett az egész bajnokság MVP-je.

Ryan Krauser
Szenyo, Ryan Krauser, MakóG

Papírforma szerint jóval erősebb volt a karibi keret, és ez a meccs képén is megmutatkozott. Kuba egészen a 9. inning aljáig nullázta az amerikaiakat, ők pedig szép lassan ütögették befele a pontokat. Az USA csapata 5 errort csinált a meccsen, ami elég soknak tűnt. Bár előtte az USA legyőzte Japánt és Tajvant is, a japánok ellen 6 error csúszott be. Na de ők még fiatalok, van hova javulniuk. Valószínű szegény shortstop srácnál potyogott legjobban a tarhonya, hiszen ő egy igazi errorgyárosként zárta a honkbalweeket. A végeredmény 9:1 lett Kubának, a közönség nagy része is nekik drukkolt, mondjuk másnap már utálták őket…

Péntek: Japán-Kína

Igazi távol-keleti rangadó… MakóG adatai szerint a kínai igazolt baseballjátékosok száma az országban kb. 500, ami eléggé elenyésző rész a több mint milliárdra kivetítve. De azért elég ügyesek voltak, és tudjuk hogy vannak/voltak/lesznek jó játékosaik, hiszen Mokit is ismerjük… A japán keretben viszont nem nagyon voltak WBC játékosok, sehol Ichiro Suzuki vagy Matsuzaka… De a többiek örültek, hogy itt lehettek, bíztatták egymást, buzdították a rajongókat, igazi közönségkedvenc volt a csapat.

Japán turista
Japán turista

A meccset Japán nyerte, úgy hogy a 7. inning aljában érték el a tízpontos különbséget, így aztán leléptetésre került sor. A kínaiak kicsit nehezen értették, nyilván az ilyen válogatott meccseken azért nem gyakori a 10 pontos buci. 10:0. Ennyi.

Péntek: Kuba-Hollandia

Előrehozott döntő. A torna lebonyolítása olyan volt, hogy mind a hat csapat játszik mindenkivel, a két legjobb meg játssza a döntőt. Ezen a meccsen már 95% volt, hogy vasárnap is ez a két csapat fog játszani a döntőben. A hollandok csapata nagyon jó játékosokból áll, elsősorban a holland gyarmatokról származó játékosok a húzóemberek. És az edző sem akárki, Robert Eenhoorn, akit még 90-ben a második körben draftolt a Yankees, és 4 évet játszott a Major League-ben.

Robert Eenhoorn
Az edző Robert Eenhoorn is melegít

A meccs előtt kicsit fanyalogtunk, hogy az addig lejátszott 12 meccsen összesen 3 home run volt csak. Pedig a pálya méretei nem annyira hatalmasak, a left és a right 100 méter, a centerfield fala 122 méterre van a hazai bázistól. Na ez a meccs a homer-szexuálisoknk jól jött. Összesen 5 négyzsákost zúztak be a csapatok. Az ötödik inning végéig csendesen folydogált a mérkőzés, ekkor Kuba vezetett 5:2-re, és már-már mindenki elhitte… De nem kellett volna. A hollandok egyik legjobbja Sidney de Jong ütött egy 3 run homert, és ezzel mindjárt egál lett az állás. Aztán meg sem álltak 10:5-ig. Aztán jött a kubai támadás. 10:6, az ellenfél még bizakodhat, majd 10:7. De ennyi. A 7. inningben a strech-nél már megint mindenki elhitte… de még volt másfél inning. Először a karibi srácok csináltak 3 pontot, így aztán 10:10-zel fordultak a csapatok a 9. inningre. A kubai closer megtette a magáét, 3 fel, 3 le 3 sima strike out-tal behúzta a W betűt. Mindezt azért, mert a 9. aljában a kubaiak 2 outnál beütöttek egy pontot. Az ütő Yoandry Urgelles volt, akit ráadásul megutáltak a hollandok, mert durci lett a meccs elején egy fej felé száguldó 90 mph-s ball-nál. Ezután a torna hátralevő részében már mindig jött a fütty, amikor ő ütött. De most nem zavarta, beverte a pontot, és nyert csapata a torna legizgalmasabb, legjobb meccsén. A hangulat nagyon jó volt, a hollandoknál van a 8. inningben is strech, amikor egy holland népdalt énekel el a közönség. Amúgy a hangulatfokozó számok, azok mind sramli zenék, dülöngélős, éneklős, kézzel integetős, lovacskázós, evezős, tapsolós cucc. A végére már nekünk is egész jól ment a hollandus szurkolás.

Szombat: Japán – Chinese Taipei

Magyarul Tajvan, nekem ezt a Chinese Taipei-t valahogy furcsa kimondani. Na lényeg a lényeg, a japánok utolsó meccse, fesztiválhagulat, bohóckodás, a végén ugrándozás. 5:1-re nyertek, de annyira örültek, mintha Nintendo64-et kaptak volna karácsonyra. A tajvaniak is jók voltak, de valahogy nem volt átütő erő a játékukban, és a dobóik összesen 1 strike out-ot bírtak dobni egész meccsen.

Hollandia – USA

Ez a meccs sima alázás volt, a szokásos USA errorokkal. 15:2. Ez megadta a megfelelő alaphangot a hollandoknak a másnapi döntőre…

Engelhart
Engelhardt üt

Vasárnap: A döntő, Hollandia-Kuba

Hollandia-Kuba

A pénteki meccs visszavágója. Mindenki home run-fesztiválra készült megint, de lehetett érezni, hogy ez most nem így lesz. A kubaiaknál Ormani Romero kezdett, akit a WBC döntőjében (!) is láthattunk. Mondjuk ott le is szedték ott az első inningben, miután beszedte az L betűt. Na itt is hasonló kipukkanás volt tőle látható, csak a 3. és a 4. inningben. Kuba 6-0-ra vezetett, mikor a 3. inningben szétütötték Romero-t, csináltak a hollandok egy 5 pontos, majd a negyedikben egy 2 pontos támadást, ami igen nagy lélektani előnyt jelentett vert helyzetből felállni. Utána a meccs már csak a védekezésről szól, egy-egy pontot még sikerült a hazaiaknak beütni, hogy beállítsák a 9:6-os végeredményt.

Enrico Palazzo
A bíró Enrico Palazzo

Az eredményhirdetés látványos volt, de volt egy apró szépséghibája, az összes díjat holland játékos kapta. Ez azért kicsit fájt, és látszott is a többi csapaton, hogy nem nagyon tetszik nekik ez az önfényezés, hiszen volt azért jó néhány sztár másik csapatokból, akik elismerést érdemeltek volna, japán dobó 0 ERA-val vagy bármelyik kubai infield. A teljesség kedvéért, itt vannak a díjazottak:

  • Legjobb ütőjátékos: Dirk van’t Klooster .500 14/28
  • Legjobb dobó: Dave Draijer 3 save
  • Press Award: Dirk van`t Klooster
  • Homerun King: Bryan Engelhardt 3 HR
  • MVP (Jacques Reuvers Award): Bryan Engelhardt .444 3 HR 14 RBI
  • Legjobb védekező játékos: Dirk van`t Klooster
  • Legnépszerűbb játékos (Carl Angelo Award): Dirk van`t Klooster

Jövőre Rotterdamban rendeznek nemzetközi baseballtornát. Figyeljük a fejleményeket, és meglátjuk, hogy kik lesznek a résztvevők, és ha időnk engedi, ott vagyunk újra. De azért még az MLB pre-szezon meccsek európai turnéja is megvalósulhat. Mert baseballt nézni jó.

6 hozzászólás ehhez “Honkbalweek

  1. Brecsi

    Nem is értem, hogy miért van az, hogy csak 7-en mentünk. Aki legalább egy ilyet nem lát, az nem tudja meg soha, hogy milyen az igazi baseball, még ha nem is MLB szint. De ebből már lehet következtetni, hogy az milyen lehet. Remélem jövőre azért negyobb érdeklődés lesz, ha nem valami bohóc torna ez a Rotterdami.
    Akik ott voltunk élveztük, köszönjük Szenyonak és Dokinak akik végigvitték a szekeret odafelé és visszafelé is vezettek rendesen. G-nek, hogy leszervezte a jegyeket, Krisznek, hogy eljött. Internek, hogy vonatozhattam Amsterdamból Haarlembe (ha ő nincs eszembe se jutott volna).

    Képek hamarosan lesznek.

  2. mengele

    Apró kiegészítés: Juan Pedroso-t a 4. ütőt utálta meg minden holland a magas inside fastball utáni szétütömaszádhamégegyszerilyetdobsz nézése miatt. Yoandry Urgelles-t csak a 0.714-es ütőátlaga miatt rühellhették. A többi OK…

  3. szenyo

    épp tegnap néztem a holland tv felvételét… nemcsak közel volt, hanem 3 ball után el is találta a vállát, és így lett séta. És tényleg a Pedroso volt…

    Ami még kimaradt, hogy a hollandok közül sokan sárgarépát zabálnak a meccsen. A szupermarketben megvettük 0.69 EUR-ért a kiló pucolt sárgarépát és vittük a meccsre. Ezentúl minden magyar bajnokira répát viszek! ;)

Comments are closed.